Kezdőlap > Novellaelemzések > Hétköznapok küzdelme

Hétköznapok küzdelme

2010. november 4. Hozzászólás Go to comments
írta: Mónus Ágnes
Kapecz Zsuzsa: Attila kölykei (Körkép 2010, Magvető, Budapest, 131–142.)


Kapecz Zsuzsa Attila kölykei című prózája egy takarítónő életébe enged betekintést. Ez az élet a hétköznapok küzdelméről szól.

„Tíz óra után mindig a faliórát nézte, és szorongott.” Az első mondatot elolvasva, már kirajzolódik a takarítónő fő problémája, a szorongás a jövőtől.

Az írónő egyes szám harmadik személyben fogalmaz. Kívülállóként meséli el egy ismeretlen nő történetét. A nőnek nem derül ki a neve, csak a kora: „Hát mit akarnál lányom, ötvenöt éves vagy, és még a lábad se fájjon, halotta magában anyja rekedtes nevetését. Pedig már egy éve lesz, hogy meghalt.”

A nő két munkahelyen dolgozik kora reggeltől késő estig. Ötig egy használtruha boltban eladó, utána egy irodaházban takarítónő. Mindennap az utolsó villamossal megy haza, vagy ha lekési, akkor gyalog a rideg éjszakában. Otthon hideg, sötét lakás és Attila várja. Attila egyszer orvul lebabázik egyszerre nyolc kölyköt. A nő csalódottan csóválja a fejét a patkányfarmot nézve. Azt hitte hím állatot fogadott be. Tévedett. A kölyköknek meg kellett halniuk. A lakásban hideg és sötét volt. Már egy hónapja kikapcsolták a villanyt. A földszinti lakásokban még mindig villanyfűtés volt. Egy vastag kabátban aludt, amit Táncos Annától kapott. Táncos Anna egy diszkontban szólította meg egyszer. Meghívta vendégségbe és neki ajándékozta a kabátot. Nem akarta elfogadni, de „Alvásra jó, meleg, puha.” Mindig gondosan feljegyzi a kiadásokat. Vacsorázik, felhúzza a vekkert és lefekszik aludni. Álmában szorong. Így telik el egy nap.

A szorongás végigkíséri a történetet. A nő szorong a használt ruha boltban, hogy időben végezzen, hogy időre átérjen a másik munkahelyére. Takarításnál türelmetlenül várja, hogy az utolsó vendég is elhagyja a társalgót, hogy minél előbb porszívózhasson. Fáradtan kávézni akar az automatából, de csak forró víz jön a pohárba. Nem próbálkozik tovább, mert fél, hogy megszidják. Aztán fél a váratlan akadályoktól: mi lesz, ha eldugul a mosdó. Szorong minden este tíz után, hogy mi lesz, ha nem végez időben a takarítással és lekési az utolsó villamost. Ha nem éri el, akkor negyven percet kell gyalogolnia az éjszakában. „Félálmában alattomosan tör rá a szorongás: mi lesz vele.”

A nap fénypontjának számít, ha időben át tud szállni a villamosról a buszra. A buszon leghátul az ablak mellett van a kedvenc helye. Azt szereti, ha még legalább tíz percig nem indul a sofőr. Ilyenkor tudja, hogy megmenekült a kényszerű gyaloglástól, és nézelődhet gondtalanul. Már tíz perc nézelődés boldogságot hoz az életébe. Abban a kis időben nem kell a napi gondjaival foglalkozni, egy pillanatra megszabadul a szorongató gondolatok rabságából. Csak réved a semmibe.

Az szerző által bemutatott szereplők különböző sorsú emberek. Főszereplőnk az ötvenes évei második felét tapossa. Nő és egyedül él egy Attila nevű patkánnyal. Nincs férje és nincs szó gyermekekről sem. Egyszerű és jó ember. Nem nagyravágyó. Megbékél a sorsával, és nem hagyja el magát. Küzd, szorong, de minden gond ellenére még tud apró dolgoknak örülni. Társa, jóban, és rosszban Attila. Attila okos volt és ragaszkodó. Felmerül a kérdés, hogy miért éppen egy patkány a társa és miért éppen Attila a neve. Erről csak az derül ki, hogy hímnek gondolta, ezért nevezte el Attilának. A nő édesanyja már egy éve meghalt. Hirtelen halál volt. Táncos Anna egy idős, alacsony asszony, akár anyja lehetne. Nincs örököse. Férjével együtt félnek a betegségtől és a haláltól, ezért támaszt keresnek. Marci nem volt hajléktalan, csak guberált. Magányos volt, magában beszélt, vagy társához a vizslához, akit szintén Marcinak hívtak. A kutya mindig vele volt. Mindketten kortalannak tűntek. A nő egyik állandó vevője a használt ruha boltban a Szarkanő. Így nevezte el a vele egykorú, testes, sárga hajú asszonyt, aki rabja a fénylő ruháknak. Neki ez okoz örömöt.

A történetben az idő nincs konkrétan meghatározva, a jelenben játszódik, de át van szőve a múlt eseményeivel, ami meghatározza a jelen alakulását. Olvasás közben kiderül, miként folyik most az élete a főszereplőnek. Egy teljes napról kapunk képet, de apró részletek által megismerjük életének más epizódjait is.

Ez a történet egy metszetet próbál adni a mai emberek sokszor kilátástalan helyzetéről. Minden embernek szüksége van egy támaszra, társra hogy ne érezze magát egyedül. Társra van szükség, hogy együtt örülhessünk a jónak és könnyebben éljük túl a rosszat. A társ lehet akár egy állat is, mint Attila. Megnyugtató a neszelése.

Advertisements
Kategóriák:Novellaelemzések
  1. Még nincs hozzászólás.
  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: